Az égés előrehaladtával a gyertya hossza rövidül, ezért a szívóhatás csökken, ugyanakkor a hőhatás fokozódik: a páciens egyre nagyobb meleget érez. A gyertya használata után a fül "légzése", azaz széndioxid-termelése jelentős mértékben fokozódik a külső hallójáratban. Ez arra utal, hogy gyertya hatására jelentős anyagcsere-fokozódás következik be, ami a különböző gyulladásos betegségek gyógyítására serkentően hat. A kezelés egyébiránt kifejezetten kellemes, akik kipróbálták, semmilyen kellemetlenségről nem panaszkodtak, és arról számoltak be, hogy hallásuk is élesebbé vált a fülgyertyázást követően. Mely állapotok kezelésében lehet hatékony a fülgyertyázás, és mikor nem szabad alkalmazni? Alkalmazzák fülzúgás, fülkürthurut, mandulagyulladás, nátha, orrmelléküreg-gyulladás, fülbe sugárzó fülkörnyéki fájdalom, füldugulás, fejfájás, szédülés, halláscsökkenés (amennyiben fülzsír vagy gomba okozza), fülvérkeringési zavarok kezelésében, valamint a nagymennyiségű fülzsír kitisztítására is. Tilos fülgyertya-kezelést végezni gennyes gyulladás, műdobhártya beültetés, agyrázkódás, korábbi agyműtét, koponyaalapi törés, lyukas dobhártya, daganatos megbetegedések esetén. Mire kell vigyázni? A fülzsír nem feleslegesen termelődik a szervezetben. Igen fontos funkciója a dobhártya mechanikai védelme, valamint a különféle kórokozók - elsősorban baktériumok - megfékezése. Éppen ezért nem szabad túlzásba vinni eltávolítását, fülgyertya-kezelést legfeljebb heti rendszerességgel szabad végezni. A kezelés után 24 órán keresztül fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne szennyeződjön a hallójárat, és víz se jusson a fülbe. A fülzsír mechanikus védőszerepe miatt fülgyertyázást követően egy hétig nem szabad repülni és búvárkodni, mivel az ezekkel járó nyomásváltozások erősen igénybe veszik a dobhártya alkalmazkodóképességét.